Délelőtt elbicikliztünk a turista irodába Mathilde-dal, kértünk egy St Florent térképet, hogy majd el tudjak igazodni. Szerintem nem lesz túl nehéz, mert elég pici település. De azért jó a térkép, mert minden intézmény rajta van, ami itt található. Aztán voltunk a gyógyszertárban, majd a péknél vettünk ’la flute ligérienne’-t (’la flute’-fuvolát jelent magyarul, a ’ligérienne’ szót erre a vidékre használják): olyan, mint a baugette, csak nem fehér. Végül a ’tabac’-ban (trafik)-ban megvettük a napilapot (France l’Ouest) .
Ebéd után Jean-Pierre-rel, Mathilde-dal, Justine-nel (M. lakótársa), Katival elmentünk Angers-ba. Mathilde és Justine oda járnak egyetemre, és most rendezkedtek be az új tanévre. Másodévesek mind a ketten: M angol, J pedig tanítóképző szakra jár. Mi nem vettünk rész a lakás rendezésében, inkább körülnéztünk a városban. Kati elég jól ismeri, legalább így nem tévedtünk el. Megnéztük a várat kívülről, majd belülről is meg fogom, csak most nem volt elég időnk, aztán sétálgattunk, meg vásárolgattunk egy kicsit. Vettem végre egy papucsot! A Galerie Lafayette-ben találtam rá, nagyon szupi: plüss és csíkos. Minden üzletben mosolyogtak és nagyon kedvesek voltak az eladók. Itt ez az átlagos, otthon meg ez különleges. Pár év múlva talán észreveszik, hogy a vevőkből élnek. Két és fél órát bolyonghattunk aztán visszamentünk a lakáshoz, ittunk grenadin szörpöt, meg beszélgettünk egy kicsit a lányok lakásában.
Talàlkozàs az Association-nal
Elvileg 19:00-re gyűlt össze az Association (egy egyesület, ami a St Florent le Vieil-Tihany testvérváros programokkal foglalkozik, az én itt tartózkodásom annak egy része), mi akkora értünk haza. Szóval kicsit késve érkeztünk, de szerencsére nem mi voltunk az utolsók. Egy közösségi teremben voltunk kb 15-en: egyesület tagjai, 3 újságíró és az októberi fogadócsalád (kicsit beszélgettem velük is, kedvesek, egy tanyán laknak 5 km-re St Florent-tól). Először készítettek egy csoportképet: nekem kellett középre állnom. Bemutattak mindenkinek, aztán az elnök beszélt egy kicsit, összefoglalta, hogy eddig ki volt itt (én vagyok a negyedik), aztán megkért hogy mondjak néhány szót. Nem nagyon lehetett kitérni a beszéd elől. Vettem egy nagy levegőt. Mondtam néhány mondatot: megköszöntem a lehetőséget, dicsértem St Florent-t, meg ilyenek. Aztán Katinak is kellett mondania néhány szót. Majd koccintottunk. Az egyik újságíró pontosította a nevemet, meg az itt tartózkodásom célját. Aztán újra beszélnem kellett: Marie Luce kérte, hogy mondjam el, eddig mivel foglalkoztam, és ezután mivel fogok, mert a többiek azt hiszik még diák vagyok. Ez a beszéd már jobban ment, szerintem a bor miatt J. Azt mondták jól beszéltem, de lehet hogy csak udvariasak, vagy bíztatni akartak. Kicsit beszélgettünk még, aztán negyed kilenckor már jöttünk is haza. Sajnos nem nagyon emlékszem a nevekre, de majd szombaton, a gulyás esten megtanulom.
