8-ra húztuk az ébresztőórát, de már a csörgés előtt felébredtem. Még egy kis pakolás, reggeli, aztán indulás reptérre Tibivel. Apu, Anyu, Emese, Zsófi már kiértek előttünk, és beálltak a sorba. Előző este már lemértem a bőröndömet, 23 kg volt, pedig a könyvek a hátizsákban (9 kg) és a notebook táskában (7kg) voltak. Ennél kevesebb dolgot nem tudtam hozni, és még így is otthon hagytam néhány ruhát. A csomagfelvételnél sajnos jó volt a mérleg, ott is 23 kg lett, ki is fizetették a túlsúlyt(2600 HUF/kg). Még jó hogy a többi táskámat nem mérték le, mert akkor tán fel sem engedtek volna. Majd könnyes búcsút vettem mindenkitől és következett a biztonsági kapu. Kb 10 perc alatt át is jutottam J. Amúgy sem volt könnyű ide-oda rakosgatni a csomagjaimat, plussz a könnyektől nem láttam rendesen, de még ki kellett venni a laptop-ot a csomagból (a bokszolós kezem még nem a régi), levenni az órát. Átmentem, csipogtam. Akkor még az öv is. Utána meg mindent visszarakni/venni. Csodálom, hogy nem hagytam el semmit. Ezután beugrottam még unicumért (5x 1 dl, 1 ½ l ) meg egy paprikáért (elfelejtettünk venni) a duty free shopba. Most volt még plussz egy szatyrom. Már állt a sor a beszálláshoz, de sajnos elég sokáig állt, kb 30 perccel később indult a gép. Én már csak azt vártam, hogy végre felrakjam a csomagjaimat a tartóba, és leülhessek. Mire felértem a gépre, már nem érdekelt hova ülök,(általában ablak mellé szeretek) gyorsan lehuppantam egy fiatal pár mellé. Még soha nem utaztam egyedül, ezért kicsit vártam, hogy milyen lesz, de azért sokkal jobb egy útitárssal. Gyorsan eltelt a repülés. Megérkeztem Beauvais-ba. Leszálltam, már lelkileg felkészítettem magam, hogy most a bőröndöt is ki kell rángatnom a buszhoz. Egész jól ment. Aztán a transzfer busz 75 perc alatt beért Párizsba.(89 km). Utána már sokkal könnyebb volt, Manu kocsival jött elém, elmentünk hozzá. Éppen felújítást végez a fürdőszobájában: nincs ajtó se a fürdőn, se a wc-n. Plussz a fürdőben a villany se működött. Két éve is, amikor Tibivel nála voltunk, éppen felújította a fürdőjét, csak akkor még egy másik lakásban, de akkor már jobb állapotban volt. De az Eiffel torony, ami aznap még kék volt, ebből a lakásból is látszik.
Kicsit beszélgettünk, aztán aludtam egy órát. Aztán az erkélyen aperitifnek ittunk egy kis portóit, meg unicumot (még jó, hogy edzésben vagyok ), elmondta mivel foglalkozik a Bull-nél (termékmenedzser), megmutatott egy Globull nevű készüléket, amiben van egy winchester, amit bármilyen géphez hozzá lehet csatlakoztatni, és akkor a saját profile-unkban dolgozhatunk. Szerinte nagyon hasznos mert sokkal kisebb, mint egy notebook (i-phone méretű) és biztonságos is.
Aztán főztünk vacsit: előételnek portóit öntöttünk a bevagdalt sárdinnyébe, főételnek steak volt párolt zöldségekkel. Tanultam néhány új zöldségnevet, olyat is, amit mi nem használunk (pl cavet- az egyik szótár szerint fehérrépa-de nem az, mert inkább a retekhez hasonlított). Manu-nek is tanítottam párat magyarul, és kérte, hogy írjam fel a falra, úgyis majd lecseréli a tapétát.
Vacsora után átmentünk aludni a barátnőjéhez, Laetitia-hoz (alacsony, barna hajú, barna szemű), aki a belvárosban lakik.. Nem fényképeztem le, mert amikor eszembe jutott kedd reggel, még akkor ébredt fel, pizsiben volt, és gondoltam nem örült volna neki.
Eredetileg motorral akart menni, de szerencsére nem volt nála a kulcs, így kocsival mentünk. Ennek még jobban örültem, amikor láttam, hogy egy négysávos elkerülő úton kellett volna motoroznunk.
Laetitia lakása kicsit sötét, ablakai egy belső udvarra nyílnak elég pici a konyha és a fürdő (persze a miénk sem nagyobb), és van 3 egymásba nyíló szoba. Ők a nappaliban, én pedig a hálóban aludtam. Nagyon rendes volt tőle, végül neki is adtam egy kis üveg unicumot. Már ivott előtte, és ízlett neki.
