Bon voyage

Egy hónapja jöttem haza, és azóta tervezem, hogy  írok még legalább egy bejegyzést az utazásomról, arról ami kimaradt, meg talán valami összegzésfélét. Ma elolvastam, amit eddig írtam, és jó volt újraolvasni. A kommenteket is :). Kicsit magamnak is írom ezt a blogot, hogy emlékezzek majd ezekre a dolgokra.

Judit már kérdezte, hogy a  miért írtam néha "J"-t a mondatok végén. Hát azt nem tudnám megmondani, de elég sok helyen van... bár a francia billenytyűzet okozott némi nehézséget, amikor nem a saját gépemet használtam.

Amióta hazajöttem nagyon sokan megkérdezték milyen volt. Mit lehet ilyenkor mondani? Jó volt:) De tényleg jó volt. Teljesen más kép élt bennem a franciákról előtte. A főiskolán nem volt éppen mindig pozitív tapasztalatom velük kapcsolatban. Persze 3-4 anyanyelvű tanár plussz mások negatív tapasztai nem igazi mintavétel, de hát nem nagyon volt más.  Most viszont lehet, hogy jó helyre kerültem-kisváros, ráadásul Tihany testvérvárosa, több ember magyarul tanul  és érdeklődik Mo iránt-de szinte csak pozitív élményben volt részem a francia emberekkel kapcsolatban. Csak egy ember kérdezte meg hogy van-e nálunk supermarket és robotgép. Kicsit meglepett a kérdés, de ő készítette azt az isteni tenger gyümölcsei ebédet (szeptemberi bejegyzés), ezért szemet hunytam e felett:).

Jó volt új emereket megismerni, új helyekre kirándulni, utazgatni, családok életébe bepillantani, franciául tanulni, moziba, színházba járni, gyalog közlekedni, pihenni, (pontasabban kicsit más csinálni, mint a tanítás), új ételeket megkostólni, megtanulni elkészíteni azokat, (nagyon finomak voltak: a friss bagette, a karamellás puding, a sajtok, borok), francia óvodákba, iskolákba járni.

Ami hiányzott: Tibi, család, barátok, kutyák, bulik, tánc, időnként az autó, magasabb hőmérséklet a házakban és kicsit a tanítás.

A utolsó egy hónapról még nem is írtam semmit. Pedig az volt a legmozgalmasabb, az telt el a leggyorsabban, és akkor éreztem magam a legjobban. Biztos azért is éreztem így, mert már a francia beszéd is sokkal könnyebben ment, különösebb erőfeszítés nélkül megértettem, amit beszéltek, és nem csak azt, amit nekem mondtak. Szóval a nyelvtudásom sokat fejlődött, de persze még van mit tanulnom. Visszagondolva az első hónapra, rájöttem, hogy akkor nyelvi sokkban volt részem: az értés még ment úgy ahogy, de amikor beszélnem kellett...csak a legegyszerűbb igeidőket tudtam használni, megdöbbentő volt, de aztán lassan már a bonyolultabb szerkezeteket is elkezdtem használni. És decemberben már fura volt Manuvel angolul beszélni. Szóval megérte:)

Szóval november 8-9-ei hétvégén szombaton moziban voltunk, megnéztük a Cliente című filmet, amiben egy fiatal pasi pénzért középkorú nőket szórakoztatott. Kicsit fura volt, mert felesége is volt, aztán amikor kiderült a csajszi kiakadt, de végül ő küldte vissza, mert azzal milyen jól keresett. Vasárnap Nantes-ba kirándultunk: voltunk a szépművészeti múzeumba, természetesen itt is volt kortárs terem (a három hónap alatt nagyon sok kortárs kiállítást láttam, de még mindig nem értem, miért van némelyik kiállítva), aztán elmentünk a Jules Verne múzeumban, ami idegenvezetéssel nagyon tetszett . Magyarul ugye Verne Gyula-gyerekkoromban azt hittem, hogy magyar, végülis ha valakit Gyulának hívnak mi lehetne más, de nem csak magyarra fordították le a nevét, hanem számos más nyelvre. Emiatt  sokan azt feltételezték, hogy igazából nem is létezik, ezért egy amerikai újságíró csak azért csinált vele riportot, hogy megbizonyosodjon a létezéséről.

A következő hetet  még egy ovi-általános iskolában töltöttem, tartottam két bemutatót a gyerekeknek, megtanítottam őket magyarul ötig számolni, meg köszönni. Igazából 3 napos hét volt, mert szerda az szünet, kedden meg nemzeti ünnep volt: Armistice 1918-az első világháború vége. Voltam egy megemlékezésen, rajtam és Marie Luce-ön kívül főleg 50+ férfiak voltak csak, a polgármester (régebben külügyminiszter volt) is mondott franciákat buzdító  "válság van, de azért Franciaország még mindig erős" beszédet. Én is beszéltem vele pár szót, hogy mit csinálok itt a városban, aztán gondoltam, ezzel ki is pipáltam a polgármesterrel való találkozást, de nem. Marie Luce már többször mondta, hogy kérjek időpontot audenciára hozzá, hogy megköszönjem az itt tartózkodásomat. Kicsit furák nekem ezek a protokoláris dolgokot, de hát nem volt mit tennem, kértem egy időpontot és meglátogattam. És végülis nem volt kellemetlen:  kb 20 percet beszélgettünk (persze főleg ő beszélt)  történelemről,   néhány európai ország és Fro kapcsolatáról és a tanításról.  Különben többször megemlítették, hogy ő nemesi származású- nem gondoltam volna, hogy ez még ma is téma, de tévedtem : pl vannak még olyan nemesi családok, akik csak egymás közt házasodnak.

A nemzeti ünnephez kapcsolódik, hogy Eugene-nel elmentünk megnézni egy színdarabot: Colette et La Grande Guerre. Egyszemélyes színdarab volt (Colette beszélt a háborúról), és ez eléggé megnehezítette számomra a nemtúl könnyű szöveg megértését. Volt benne egy két párbeszéd, de annak a színésznek csak a hangját lehetett hallani, de látni nem. Időnként levetítettek sokkoló képeket a háborúról és a sebesültekről, akkor csönd volt, picit behunytam a szemem, alig tudtam megállni, hogy ne aludjak el. Eugene nem is tudta:)

Pénteken gulyáslevest főztem 11 főre,két családot hívtunk meg: az angol-fr Lacey családot, és Armelle családját (ő volt a programszervezőm). Egy kis pálinkakostolóval kezdtük (mézes barack), kicsit erősnek, találták, aztán jött a leves. Többször is szedtek, úgy tűnt izlik nekik :) De tényleg finom volt.

November végén csináltunk még egy gulyásleves estet, amikor a szeptemberi fogadószüleimet, Christine-t és Jean-Pierre-t, egy idősebb házaspárt Michel-t és Josette-t és Jacqueline-t  vendégeltük meg. Igazán kitettem magamért, mert még előételt is készítettem: sajtos rudat és pogácsát sütöttem. Különben egyátalán nem volt egyszerű: sütőpor és élesztő is kellett bele, és az élesztőt nagyon nehezen tudtam beszerezni, mert nem úgy hívják, ahogy a szótárban benne van, de végül szerencsére sikerült. Sodrófája nincsen Marie Lucenek, így egy üveggel nyújtottam a tésztát. De megérte, mert mindenki dicsérte. Vacsi után franciául tabuztunk, nagyon vicces, ahogy az emberek magyaráznak J-P főleg mutogatott, lehet hogy neki az activity jobban tetszett volna :)

Még két hét volt, amikor "dolgoztam", az egyik hetet egy Centre Social-ban,művelődési ház szerű intézményben töltöttem. Megfigyeltem az intézmény működését, beszélgettem az ott dolgozokkal ki mit csinál, elkísértem egy-egy animátort: az egyikük baba-mama/bébiszitter foglalkozás tartott, a másikkal meg bejártunk több kis várost, mindegyikben összegyült néhány gyerek, és azt tervezgették, hogy milyen szabadidős programokat csináljanak majd együtt, hogyan gyűjtsenek hozzá pénzt.

A másik hetet Ancenis-ben (St Florent-tól 15 kmre van) egy gimnáziumban töltöttem, és hétközben át is költöztem az egyik ott tanító tanár családjához.

A Gy (zsí) családhoz

Philippe-az ő óráit látogattam, nagyon jó órákat tartott, francia irodalom  és színi órákat,  45 éves, de én ezt alig akartam elhinni, mert  szerintem max 35-nek néz ki. Kikérdezett, hogy az állatok mit mondanak magyarul, már több nyelvű gyüjteménye van belőle:) Anne-a felesége, ő is francia tanár, egy általános iskolában tanít, ajánlott nekem kortárs írókat, és adott néhány könyvet, egyet  ki is olvastam náluk, egy Le Clézio könyvet (2008-ban irodalmi Nobel díjat kapott). Van 3 gyerekük: Yuna, egy 8 éves kislány, nagyon aranyos, mesét is olvastunk együtt, és időnként kérdezte értem-e, és ha nem értettem akkor elmagyarázta; Romain 12 éves, és Morgan 14 éves, ő adta kölcsön a szobáját. Nagyon jól éreztem magam náluk, pedig mielőtt átköltöztem volna, már nem volt kedvem mégegyszer pakolni, új helyre menni, de végülis is kár lett volna kihagyni.

November végén megérkezett Tibi, voltunk az óceánnál-nagyon szép volt-, Angersban és Nantesban nézelődni, tartottunk egy magyar órát egy nyugdíjas csoportnak, 5 nap alatt 3 családnál voltunk ebédelni. A búcsúfogadásomon tartottam  egy powerpointos Budapest bemutatót pálinkakostolóval egybekötve, persze megint kellett egy kis beszédet mondanom. Egy újságíró csinált velem egy interjút, és pár nap múlva benne voltam az újságban. Azt hittem, megint egy csoport kép lesz, mint szeptemberben, de nem, majdnem akkora kép volt, mint Sarkozyről csak az enyém fekete-fehér és szerencsére nem a címlapon.

Végül pakolás:  két nagy bőröndben, két hátizsákban, és egy laptoptáskában jól elfértünk, de én nem tudom egyedül hogyan jöttem volna haza, pedig tényleg nem nagyon vásároltam:) Egy hétvégét még Párizsban töltöttünk, Manu lakásfelújítása még mindig nem készült el. Sétálgattunk, el akartunk menni az Orsay múzeumba, de egy millióan álltak sorba, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább majd legközelebb. Aztán december 8-án hazajöttünk.

                                                    FIN

Miután Tibi 20-án hazament, újra egy iskolába mentem órákat megyfigyelni. Azt hittem soha nem fog letelni az a hét. Már iszonyotosan unatkoztam néhány órán. Szerencsére egyik nap elmentem az egyik osztállyal Angersba osztálykirándulásra, így megnéztem velük a nevezetességeket: egy katedrálist, egy parkot, a városházát és  a várat, ahol az Apokalipszis szőnyeget tartják. Azt hittem ez is egy kisebb faliszőnyeg lesz (olyan amiből már kb 50 et láttunk Loire menti kastélyokban), de rosszul hittem, mert egy nagyon nagy és magas teremben fért csak el.

De nem csak a suli miatt telt lassan az idő, hanem az estéim miatt is. 5 után hazavittek a tanyára, és utána mindig ugyanaz volt a program: uzsonna, egy kis beszélgetés, vacsora közben tévénézés (fura, hogy így vacsoráznak), majd még egy kis tv nézés, és 9 körül a család elment aludni. Én meg netezni, telefonálni már a konyhából a hosszú kábelemmel. Nagyon rosszul viseltem ezt az életformát: minden reggel vittek a suliba, aztán délután hazahoztak, mint egy gyereket. Sehova nem tudtam egyedül menni, elvesztettem a függetlenségemet. Ez lehet hogy most nagyon dramatikusan hangzik, de én sem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz ezt elviselni.

A múlt szombaton viszont átköltöztem a Marie-Lucehöz és Eugenehez, és azóta teljesen fellendült a kulturális életem: szombaton moziban, szerdán koncerten, csütörtökön pedig színházban voltunk. Moziba különben sokszor járok (2 hónap alatt 5ször voltam), többször mint otthon. Minden héten 2 filmet játszanak, péntek este, szombat délután és este, és vasárnap délután. Ezenkivül a függetlenségemet is visszakaptam:)

A múlt hét hétfőtől másfél hétig iskolai szünet volt, és ezidő alatt egy napköziben (centre de loisirs) dolgozotam animátorként. Gyerekeknek szerveztünk különböző programokat. A hét témája Halloween volt: így készítettünk maszkokat, jelmezeket, sütöttünk szellemet ábrázoló habcsókot, pókos sütit. Halloween napján meg jelmezben, arcfestékkel a gyerekekel körbejártunk pár házat édességért. Aztán voltunk még bowlingozni és moziban is (Kungfu pandát néztük meg,és a gyerekek minden szaron nevettek, el is határoztam hogy a Madagaszkár 2-t majd valami késői, gyerekmentes időpontban fogom megnézni:)

A napköziben keddig voltam, aztán szerdán szabadnapom volt, amit  Marie-Luceszel töltöttem. Előző este már mondta, hogy korán kelünk, és megyünk futni, de szerencsére nem gondolta komolyan:)  Amígy elment futni és megreggeliztem, aztán vittünk kávét és Calvadost kb 15 nyugdíjas férfinek, akik a Loire folyómedret tiszitják önkéntes munkában. Majd  Majd elmentünk Angersba ahol először megebédeltünk, majd nézelődtünk. Koraeste be akartunk ugrani valakihez egy aperitifre, de senki nem volt otthon (3-4 helyen is voltunk). De így is nagyon jól éreztünk magunkat :)

Csütörtökön és pénteken újra megfigyeltem egy óvodában. Első nap láttam hogy egy kislány zokniban járkál az udvaron, aztán tegnap mondta az óvónője, hogy tavaly fogadták örökbe Tahitiről, és amikor mérges mindig leveszi a csizmáját.

A nagycsoportosoknál kérdezte az óvónő a gyerekektől, melyik országból jöhettem. Pár európai ország után Kínával is próbálkoztak :) Hétfőn majd viszek nekik pár képet Magyarországról.

Ma vettünk a piacon kagylót, a múlt héten már én pucoltam meg, lehet hogy otthon is készítek majd kagylót. Holnap meg halat fogok sütni. Nemcsak nyelvet tanulok, hanem főzni is.

Mostanában nem volt időm írni, mert nagyon elfoglalt voltam:) Szabadságon voltam a múlt héten. Annyira jó volt egy kicsit találkozni barátokkal és Tibivel. 10 napig nem kellett elmondani, hogy miért vagyok itt. Kicsit már unom az első mondatokat. Meg az óramegfigyeléseket is. De jövő héttől két hétig, az iskolai szünet alatt, animátorként fogok dolgozni. Az biztos izgalmasabb lesz, mint a Thálesz tétellel kapcsolatos bizonyításos feladatok:)

Október 11-én reggel indult a vonatom Párizsba, ott találkoztam Zsófival (fél 1-kor) és Judittal (23-kor). Manu lakásában szálltunk meg, ahol a szeptemberi állapotokhoz képest, a fürdőben volt világítás (a két vezeték összérintésével működik), viszont a wc-n nem volt ajtó. Szóval még nem készült el a felújítással. De nem panaszkodhatunk, volt ágyunk, meg reggelink. Nagyon jó és nagyon rövid volt a hétvége. Én 4 szer voltam 4 nap alatt a Notre Dame-nál (egyszer csak vécére akartam menni, de ebédszünet volt!), 3 szor az Eiffel toronynál. Ezenkívül felmentünk a Montmartre-ra, ahol nagyon sokan voltak, egy gasztronómiai fesztivál miatt. Ezenkívül meg sétálgattunk, üldögéltünk parkokban, különféle vendéglátó helyeken. Szerencsére mindhárman voltunk már előtte, így senki nem akart feltétlenül várost nézni. Szombaton meglátogattuk Petrát, francia-töri szakos volt a főiskolán, és most Párizsban lakik a férjével és a kisbabájával. Nagyon örültek, hogy jöttek hozzájuk vendégek. Készítettek kis szendvicseket és sajttálat is.  Vasárnap délután a lányok elutaztak. Én még egy éjszakát ott maradtam, aztán hétfőn Lacinak tartottam egy egynapos városnézést Lacinak (a párizsi autókiállításon dolgozott, és szabadnapja volt). 

http://picasaweb.google.com/dulaedina/PRizsOktBerben#5261133958499791570

Este Tibi  is megérkezett Párizsban, és a nyolc órás vonattal eljöttünk Angersba. Ott Marie-Luce férje Eugene (özsen) várt ránk, és elhozzott minket St Florentba. Náluk laktunk a héten, mert ők bent laknak a városban és jobban elfértünk mint a fogadócsaládomnál. Kölcsönadták az egyik kocsijukat, és azzal járkáltunk az első két napban a környéken, utána meg megnéztünk egy pár kastélyt kívül belül: Villandry, Fontenvraud, Blois, Chenonceau, Chambord, és párat csak kívülről: Saumur, Montserau. Nagyon finomakat ettünk egész héten, Tibit teljesen elvarázsolta a francia gasztronómia :) Próbálom megjegyezeni, mit hogyan kell csinálni, hogy otthon majd reprodukálni tudjam. Ez a hét is nagyon gyorsan eltelt :)

http://picasaweb.google.com/dulaedina/Tibivel#

Volt egy kis problémám a családdal. A probléma forrása, hogy ők negyed tízkor mennek aludni, én meg nem. Ezen kivül az adsl modem túl közel van a kislány szobájához, és az anyuka aggódott, hogy a hangos beszédemtől nem tud aludni. Szólt nekem is, meg az egyik kapcsolattartónak, ezt szerintem nem kellett volna, mert előszörre is megértettem. Mindegy, egy 15 méteres kábellel levezettem a konyhába a netet, és így remélem megoldottuk ezt a problémát. Amúgy ettől eltekintve továbbra is kedvesek velem.

Szerdán főztem nekik paprikás krumplit. Finom lett, csak kicsit sós, mert az anyuka csak a sózás után mondta, hogy nem finomított só, és erősebb. Amikor először megkostóltam nagyon sós volt (ők szinte alig sózzák az ételeket), aztán felhigítottam egy kis vízzel, meg raktam bele plussz krumplit, de a végére szerencsére ehető volt. Szerintem nekik is ízlett, mert elfogyott az egész.

Tegnap sétálgattunk a környéken, és elmentünk egy tehenészetbe, ahol önellátó tehenek élnek, a gazda csak néha jön ki hozzájuk,  különben mindent gépek végeznek. Hangosan hallgatják a rádiót, esznek, és amikor kedvük tartja odamennek a fejőgéphez. Ott egy műszer érzékeli, hogy hányas számú tehénről van szó, majd egy kis tisztítás után rácuppantja a fejőcsöveket a tőgyére. Miután kész a tehén távozik, és folytatja a zabbantást és a rádióhallgatást. 

Engem nagyon meglepett, hogy ennyire automatizálni tudnak egy tehénfejést. Azt tudtam, hogy léteznek ilyen gépek, de azt hittem, hogy valaki ráteszi, vagy beindítja azt.

Időnként kérdeznek tőlem a magyar mezőgazdasáról, meg állattenyésztésről. Mindig azt mondom, hogy nálunk is hasonló:) Nem tudom, különben Magyarországról mit gondolhatnak, mert a napraforgót is megmutatták, meg kérdezték, hogy ismerem-e.

École primaire

Szeptember utolsó hetét egy école primaire-be (általános iskola alsó tagozat) töltöttem. Mind a négy napon egy-egy osztályt figyeltem meg, és délután tartottam nekik egy 30-40 perces bemutót (tánc már nem volt). A 9-10 éves gyerekeknek már sok kérdésük volt. De mindenkinek a Széchenyi fürdős fénykép tetszet a legjobban:) Érdekes, hogy a bemutatók után sokkal közvetlenebbek lettek, odajöttek hozzám az udvaron, beszéltek hozzám, volt aki kezet fogott, de  néhány elsős puszit is adott.

Itt a gyerekek a tanítókat a keresztevükön szólítják. A collegben (általános iskola felső tagozat) pedig a tanárok már 'madame'-ok és 'monsieur'-k.

 http://picasaweb.google.com/dulaedina/AlsTagozat#

College /ejtsd:kolezs/

Két hetet töltök a Jacques Cathelineau College-ben, a múlt héten egy hetedikes osztály óráira jártam, ezen a héten pedig egy nyolcadikos osztályhoz csapódtam. Nagyon jó történelem órákon jártam, átismételem egy kicsit a francia abszolutizmust, a barokk és a klasszikus stilust. Matekból pedig már mindent tudok a háromszögekről. Nem árt egy kis ismétlés:)

Szerintem Franciaország ragasztófogyasztása lehet a legmagasabb a világon: a gyerekek mindent beragasztanak a füzetükbe. Az órákon legalább 10 perc telik ragasztással. Persze ez nem rossz, mert így legalább nem vesztik el a kiegészítőanyagokat. Csak olyan furcsa volt először, de már én is beragasztottam néhány papírt a füzetembe :)

Itt nemcsak a könyveket, hanem a füzeteket is az iskolában kapják meg, így nincs gond azzal, hogy milyen füzetet vegyenek, ott legyen az első héten, és a kicsiknél meg lehet mondani, hogy a piros füzetet vegyék elő, és igy mindenki tudja miről van szó. 

A tolltartót viszont mindenkinek magának kell öszzeállítania, de azt is előirják mi legyen benne még a felső tagozatban is: piros, kék, zöld, fekete toll, szövegkiemelő, ceruza, hegyező, vonalzó, radír, fehérítő vagy tinta eltüntető toll és természetesen ragasztó. Nekem még nincs tinta eltüntető tollam, de hamarosan beszerzek egyet :), csak St Flo-ban (így mondják az itteniek, Sarkozy-t Szárko-nak) nagy bánatomra nincs ápisz.  

Versailles

Pénteken a történelem óra keretében a három hetedikes osztállyal  ellátogattunk a Versailles-i Kastélyba. (Jó hosszú történelem óra volt:) Hajnali 3-kor keltem, mivel 4-kor indultunk. Útközben megálltunk 45 percre reggelizni, aztán 9 körül értünk oda. Először a kertet néztük meg két idegenvezetővel.  Jó volt, mert elmesélte a szökőkutak és a szobrok történetét, és olyan helyekre is bemehettünk, ahova idegenvezető nélkül nem lehet. Sajnos nagyon hideg volt, fújt a szél, néha meg esett is. Én azért fel készültem a hideg ellen, egyedül azt sajnáltam, hogy kesztyűt nem vittem, de sok gyerek csak egy pulcsiban volt. Szegények nagyon vacogtak. Úgy látszik a francia szülök egy része nem teljesen normális. A kert után a kastélylátogatás következett, ahol Jeff Koons kiállítás van. A képek magukért beszélnek:

http://picasaweb.google.com/dulaedina/Versailles#

Délután meg megnéztük Marie Antoinette rezidenciáját, ahova elvonulhatott, ha kedve tartotta. Ez nekem is új volt, mert Tibivel sajnos nem volt már időnk megnézni a múltkor, de nagyon tetszett: angol kert van, kis szikla, tó, színház, veteményeskert, szőlőskert, vizimalom.

Már eltelt egy hónap, így szerdán elköltöztem a második családhoz (la famille Chotard). Egy tanyán laknak St Florent-tól 5 kmre. Előtte akivel beszéltem arról, hova költözöm majd, azt mondta, hogy az mar TÉNYLEG vidéken van. És ez igaz is. A várostól egy keskeny út vezet La Joliviere-be; ami egy tanya ahol nehány család lakik plussz az allatok. Az én fogadócsaládomnak csak macskái vannak.

A Chotard család

Helene, az anyuka, betegápoló, beteg emberekhez jár segíteni délelőtt és este. Patrick, az apuka, az SNCF-nel (francia MAV) tartja karban az elektromos berendezéseket. Két lányuk van: Bénédicte, 16 éves, Nantes-ba jar gimibe (hétvégere jön csak haza), es ugyanazon a napon született mint én, csak pár évvel később:) Clémence, 10 eves, általános iskolába jár.

A ház

A a bejárati ajtón keresztül konyhába érkezünk. Jobbra van egy ajtó, utána egy kis folyosó, ahonnan nyilik egy fürdőszoba káddal, egy WC, a garázs, es innen megy fel egy lepcső a jobb oldali emeletre; itt van a két lány szobája, egy másik fürdőszoba zuhanyfülkével, és egy számitógépsarok a folyóson. Sajnos itt nincs külön fürdőszobám. A konyhától balra talalható egy nagy nappali-étkező kandallóval, és innen nyilik egy ajtó, ami mögött egy lepcső vezet fel a bal oldali emeletre: itt van a szülők szobája, egy WC,  és az én szobám. Sokkal kisebb mint az előző, van egy ágy, két kis éjjeli szekrény, egy könyvespolc (ide rakhatom a ruháimat), és egy szék. Első nap NAGYON hideg volt este es reggel :16 fok. (Mar az elozo helyen is faztam 19 fokban). Csütörtök reggel Helene kérdezte fáztam-e, mondtam neki hogy kicsit öltözködés közben (nem volt túl kellemes a jéggé dermerdt farmert felvenni), aztán mondta, hogy akkor majd kicsit bekapcsolhatjuk a futest a szobamban. Azóta szerencsére nem csak az én szobámban megy a fűtés, hanem az egész házban. De azért 19 foknál több így sincs. Már egészen megszoktam, hogy hosszú pizsamában, zokniban, és plussz egy pulcsiban alszom a két takaró alatt.

A ház mögött van egy kis veteményeskert és azon túl egy kis út levezet az Evre folyó partjára. Nagyon szép zöld minden, szelídgesztenye fa is van. Első este Patrick szedett egy adagot, megsütöttük a kandallóban, és megettük vacsora után.

Étkezések

Az előző családnál is sok zöldséget ettünk, de általában volt mellé valamilyen hús. Ez a család viszont nem nagyon eszik húst. Első nap ebédre például párolt répa volt a főfogás. A sajtot viszont imádják. A sajttároló dobozukban kb 8 féle sajt biztos van. Már elég sokat megkostóltam, kivéve a kék penészeseket (szerintem pinceízük van). Ma is megkostóltam egyet, levágtam egy darabot és megszagoltam, de nem kellett volna, mert így alig bírtam lenyomni, pedig az íze finom volt. A mai ebéd is elég vega volt: szójasajt, reszelt répa, darabolt alma és árpagyöngy; kicsit fura volt első látásra, de végülis nem volt rossz, meg én ettem hozzá azért egy kis sonkát is:) Vacsira palacsinta volt: sós-galette: raktunk bele sonkát, sajtot és tojást, és édes-crepe:én olvasztott csokis- banánost ettem, nagyon fini volt:)

Az új család is nagyon kedves, csomót kérdeznek Magyaroszágról is (nemsokára megtartom nekik is a bemutatót:), már szerda délután több helyre elvittek itt a környéken: egy szélmalomhoz és egy vizimalomhoz és egy fazekasfaluba. Amúgy nélkülük sehova nem is tudnék menni, így ők visznek reggel az iskolába, és jönnek is értem. Olyan egy kicsit, mintha újra gyerek lennék.

Szerdán volt az első táncórám-modern tánc. Egész későn van: negyed kilenctől háromnegyed tízig.  Egész jól tudtam követni a mozdulatokat. Persze nem mindig :) De nagyon jó volt egy kis mozgás.

Múlt szombaton a fogadószüleimmel elmentünk egy kiállítás megnyitójára, a St Florent-ban lévő apátságba. Kortársművészek. Lehet, hogy velem van a baj, de a legtöbb műről nem értettem, miért állították ki. Még jó hogy elnevezték a műveiket az alkotók, mert abból legalább megtudhattuk, mit ábrázolnak. Néhány alkotás: összecsomagolt rongyok és szemét, spárgával átkötve, csurgatott ragasztó egy fatáblán, csempének tűnő festett vásznak a földön (már alatta amúgyis csempe volt), plafonról lelógatott kék műanyag lapok (ennek a címére is emlékszem: Kék álom), fából készült geometriai formákból összeállított Hádész, Barcelona, Madrid (mindegyik eléggé hasonlóan nézett ki), hosszú dróton (szár) nejlonzacskóból készített virágok (ez még egész jól nézett ki). Szóval először megtekintettük a kiállítást, majd következtek a beszédek egy órán keresztül. Képzelhetitek mennyire izgalmas volt: miután tüzetesen megfigyeltem az apátság épületét (ami nagyon szép) és kertjét, már csak   az asztalokra odakészített sütik és pezsgőspoharak nyújtottak némi reményt. Mikor odajutottunk végre, benyomtunk néhány sütit egy pohár "pezsgőt" (itt nem hívhatják champagne-nak, azt ami nem Champagne tartományból származik), aztán hazasétáltunk.

Vasárnap Nantes-ba látogattunk, ami innek kb 50 kmre fekszik a Loire partján. Mivel ezen a hétvégén volt az Örökség napja, egy csomó múzeumba ingyen be lehetett menni. Mi a bretagne-i hercegség kastályát látogattuk meg, amit nemrég restauráltak és nagyon szép lett. 32 termet néztünk meg, mindegyikben Nantes történelmével kapcsolatos mindenféle érdekes dolgot állítottak ki. (Sok hajó makett volt :)

Egy Macdo-ban ebédeltünk, majd elmentünk A sziget szerkenytyűi (Les Machines de l'Ile) nevű múzeumba. A múzeum előtt állt egy nagyon nagy robot elefánt. Egész élethű volt, mozgott minden testrésze (lány elefánt), még pislogott is. Miután felszállt rá néhány ember (mi nem), elindult és időnként vizet fújt az ormányával. Bent a múzumban volt még néhány robot állat, amiről tartottak egy néhány perces bemutatót, majd pár ember, általában gyerekek, kipróbálhatta. Építenek egy óriás fát acélból (l'Arbre aux Hérons), és  növényekkel ültették be. Most mégcsak pár ága van kész, (fel is lehet rá menni), a teljes fa  2013-ban készül el.

Képek: http://picasaweb.google.com/dulaedina/Nantes#

Ennek a témának külön bejegyzést szentelek, mert annyira hihetetlen számomra, hogy iskolai menza ilyen jó lehet. Összehasolítás képpen: tavaly a Szent Korona menzáján étkeztem heti három napot az első félévben, de nagyon rossz volt: a pár hónap alatt kb kétszer volt normális szelet hús, helyette tokány volt tésztával, vagy főzelékkel (szerintem még a neve is szörnyű, mindig a toka jut eszembe róla, és utálom hogy ráöntik a főzelékre), levesek szétfőtt  zöldségekkel , "spagetti" valamilyen sajtkészítménnyel.  De nem hiszem, hogy ez nálunk különleges lenne, szerintem ilyen szar volt akkor is, amikor gyerek voltam.

Az itteni menzán négy fogás van, és finomak az ételek:

előétel: valamilyen saláta, vagy quiche (sós lepény, lehet rajta pl szalonna, sajt)

főétel: hús+ valamilyen köret(rizs, tészta, de sokszor zöldségköret van)

sajt: 5-6 féle sajt

desszert: joghurt, gyümölcs, torta, fagyi

A tanároknak ihatnak bort, és kávét is.

Megkérdeztem az árát: a gyerekeknek kb 3 euro, a tanároknak 4-5 euro.

A szakács, Guetan, mindig odajön megkérdezni, hogy izlik-e, rendben van-e az étel, meg azt is mondta, hogy nyugodtan megkérdezhetem a recepteket, amelyik érdekel.

Szóval 4 héten keresztül itt ebédelek. Déltől fél kettőig van az ebédszünet, de nem is baj, hogy ilyen hosszú, mert háromnegyed óránál rövidebb idő alatt még nem sikerült idáig megebédelnem.

Pontosabban az óvodában (école maternelle), csak itt iskolának hívják: ezt a hetet 2 és 6 év közötti gyerekek között töltöttem. Hétfőn a kiscsortban (petite section) kezdtem: nagyon picikék ezek a gyerekek (2-3évesek). Reggel bejönnek a szüleikkel a suliba, hozzák a doudou-t (egy alvóállatkát) egy ideig játszanak, rajzolnak, mesekönyvet nézegetnek a szülőkkel, aztán miután a szüleik elmennek dolgozni, vagy folytatják a játékot egyedül vagy bőgnek. Miután mindenki megnyugszik, elkezdődik a tanulás: festés, rajzolás, mese, játék. Délben eljönnek értük a szüleik, vagy a babysitterek és hazaviszik őket ebédelni, és nagy részük nem is jön vissza délutánra. Aki visszajön annak szieszta van, majd utána csatlakozik a középső csoporthoz.

Kedden a középső csoportban voltam, majd csütörtökön a nagy csoportban. Itt már nincs délutáni alvás, csak egy 20 perces pihenő van: mindenki kap egy kis szőnyeget, és azon kell csöndben feküdnie. Nem tudom, hogy ez hasznos-e, mert a gyerekek egy része elég nehezen viselte, pl forgott a szőnyegen. Minél idősebb gyerekekkel voltam, annál jobban értettem a beszédüket. Az első két nap volt olyan gyerek, aki többször is beszélt hozzám, de olyan volt minta kínaiul beszélt volna, kérdeztem mit mondott, elmondta ugyanúgy (nyávogva, selypítve, raccsolva), aztán végül inkább bólogattam, meg mosolyogtam rá.

Szerdán nincs oktatás az óvodákban és az alsó tagozatban. Régebben a szerda helyett kéthetente szombaton volt tanítás, de most már az is eltörölték. Különben kellemes 2X2 nap munka közt egy pihenőnap.

Pénteken tartottam az első két előadásomat Magyaroszágról. Az elején térképen megnéztük hol van Franciaország, aztán Magyaroszág, megmutattam nekik a magyar zászlót (én rajzoltam), aztán lejátszottam nekik néhány rövid videót Budapestről, tanítottam néhány magyar szót (köszönés, számok), megszagoltattam velük a paprikát, aztán képen megmutattam a halászlevet, lássák mire használjuk, végül körtáncot "táncoltunk" csárdás zenére. Tetszett a gyerekeknek és az óvónőknek is. De szerintem is jól sikerült:) 

Néhány kép (bár az igazgatónő azt mondta, hogy csak a szülők írásos engedélyével kerülhetnek fel képek a gyerekekről):

http://picasaweb.google.com/dulaedina/Voda#

A hétvégét nem a fogadócsaládommal töltöttem, mert nekik más dolguk akadt, hanem egy angol-francia családdal, akikkel a gulyás-esten ismerkedtem meg: Sylvie (36), Howard (41), Benjamin (10) és Louise (6). Sylvie családjában 3 szülinapot is ünnepeltek most szeptemberben, és ennek örömére meghívták az egész családot, plussz engem, így 17-en ebédeltünk együtt. Rekord hosszúságú ebéden vettem részt. Délben elkezdtük az előétellel (sonka-sárgadinnye nyársra húzva, vaddisznókrémes falatok, sangria). Aztán következetett a főétel: tenger gyümölcsei kosár: többféle rák, kagyló, csiga, osztriga, garnéla.  Mindegyiket megkóstoltam. Csomó eszköz volt az étkezéshez: szóró, kaparó, törő eszközök. Howard ült mellettem, és mindegyik állatnál megmutatta, melyik eszközt kell hozzá használni, melyik részét lehet megenni.  A csiga nem annyira ízlett: nem volt semmi különös íze, és kicsit rágós is. De a többi finom volt házi majonézzel. Jó ideig eltartott, amíg a páncélokból kiszabadítottuk az ebédünket. Utána sajtot ettük, végül 6 óra körül szülinapi torta volt a desszert. És persze közben folyamatosan különféle bort iszogattunk. Szóval igazi kulináris élmény volt ez az ebéd.

A szombat éjszakát is ott töltöttük, aztán vasárnap ebéd után (ez már nem volt annyira extra) visszajöttünk St Florent-ba.

Képek:

http://picasaweb.google.com/dulaedina/LaPossoniere#

Múlt pénteken volt az első magyar órám. Marie Luce-nek és egy barátnőjének, Giselle-nek tanítok magyart. Elég fura volt, mert eddig még soha nem tanítottam senkinek magyart. Szerencsére azért már nem teljesen kezdők, néhány éve kezdték el, de mindig megszakad a tanulásuk, amikor a magyar lányok hazamennek. Marie Luce tavaly volt már intenzív tanfolyamon is Budapesten, ő egy picit bártabban beszél, de mindketten nagyon lelkesek és ügyesek.  Szerintük túl gyorsan beszélek magyarul, legalább érezhetik én mit élek át időnként :) Szóval megpróbálok hozzájuk szépen, tagoltan beszélni, de ez nem olyan könnyű.

Hétfőn suli után is volt óránk, meg ma reggel, elkezdtem velük átismételni a könyvüket, amit már réggebben átvettek. Különféle mindennapi szituációkat is el kellett játszaniuk, azt mondták, hogy ilyet soha nem csináltak előtte, hanem állandóan fordítottak. Hmm.

A Gulyás est szeptember 6-án volt, az első hétvégén, amit itt töltöttem. Nyolc év óta minden szeptember elején megrendezik. A helyszín pár kilométerre St Florent le Vieiltől  egy szőlőföld közepén egy füves területen volt. Felálíttottak három sátort: itt voltak az asztalok meg a székek, középen meg nagy bográcsokban főzött a francia szakács. Délután én is segítettem az előkészületekben: a székeket elrendezni,  teríteni (piros alátét, fehér tányér, zöld szalvéta-otthon soha nem terítenék így:). Raktak ki francia és magyar zászlókat egymás mellé, a pasi akinek ez volt a feledata felrakta az elsőt fejjel lefelé, majd megkérdezte jó-e így. Mondtam neki, hogy nem. Erre: nem baj, majd a a többit jól rakja fel. Este a sötétben már úgysem látszott.

Este fél nyolckor kezdődött az előétellel (nyers zöldségeket lehetett különböző szószokba mártogatni), egy kis aperifivvel (gyümöcsízű habzóborokkal), és a beszédekkel. Sok fontos ember mondott beszédet, akinek valami köze van Magyarországhoz. Engem is megemlítettek, de szerencsére nekem most nem kellett beszélnem 400 ember előtt. Aztán következett a vacsi. Kihoztak egy barna színű krémlevest: Katival azt hittük, hogy ez a gulyás leves, csak összeturmixolták. De nem az volt, hanem halászlé. Utólag belegondolva, lehet hogy tényleg volt egy kis halíze. Aztán a főfogás volt a gulyás lapostányéron. Hasonlított a gulyásleveshez, mert volt benne krumpli, meg répa, de sűrű volt, szóval inkább pörkölt.  Mondjuk azt nem értem miért nem kérnek meg egy magyar szakácsot, hogy főzzön. De végülis nem volt rossz íze:) A főfogás után volt sajt, meg desszertnek szilva torta (nagyon fincsi volt). Zenekar is volt: ír zenét játszottak. Sajnos tánc nem volt:( Utána kérdeztem, hogy miért nem. Azt válaszolták, hogy a füvön nem jó táncolni. Vacsora alatt az asztalunknál megismerkedtem egy házaspárral: Sylvie-vel (francia) és Howard-dal (angol, mindenki csak 'oward'nak hívja, még a felesége is). Felüdülés volt egy kicsit angolul is beszélni. Az este folyamán Kati meg engem odahívtak a 'delegáció' asztalához, bemutattak a tiszteletbeli konzulnak, meg néhány másik embernek.

Kb éjfélig tartott a mulatság, utána még segítettünk rendet rakni, elmosogatni (én inkább csak picit törölgettem, ne tűnjön úgy, hogy nem csinálok semmit:) Végül még felbontottak 2 üveg pezsgőt, pontosabban levágták az üveg tetejét egy szablyával,  hajnali 2-3 körül, megittuk, aztán hazajöttünk.

A képeket itt találjátok:

http://picasaweb.google.com/dulaedina/GulySEst#

Tegnap ebéd utàn Virginie jott értem, mert a ezen a héten csutortokig vele dolgozom. Eloszor elmentunk a szomszed vàrosban lévo konyvtàrba. O is elmondta, mit hol talàlok a konytarban, de szerencsere nem volt annyira részletes az ismerteto, mint szerdan. Aztan megprobàltam neki segiteni az adminisztracioban, de ugy tunt sokat nem tudok segiteni (kerdeztem miert nem hasznal inkabb excell-t, de szerinte az excell nem tud eleget) , igy felajanlottam, hogy netezek inkabb. Mindkettonknek jobb volt igy:) Miutan vegzett atmentunk a masik munkahelyere: egy napkozi/ugyelet oràk elott (7:00-8:30) es utan (16:30-18:45) itt lehetnek a gyerekek amig ertuk nem jonnek a szuleik. Mikor Virginie bemutatott a gyerekeknek, nagyon bàmultak, aztàn kérték, hogy mondjak valamit magyarul (Jo étvagyat). Adtunk neki uzsonnat, aztan mindenki azt jatszhatott, amit akart: van egy csomo tàrsasjàték, magazinok, hangszerek, kocsi, baba, kishaz, konyha, kint meg egy pici focipalya. Szerintem olyan, mint egy ovi. A gyerekek 2-10 éves koruk kozott johetnek ide. Uzsonna utan rogton jott hozzam egy kislany  hogy jatszom-e vele, tobbfele jatekkal is jatszottunk. Egyikben hazudni kellett, aztan jott la Patate (egy krumpli, amit fel kell oltoztetni, meg ràrakni a testreszeit:), végul csocsoztam is egy kisfiùval, jol ment, (lehet hogy ovisok ellen kéne jatszanom, mert igy legalàbb volt sikerélmenyem), még ùgy is hogy a kisfiù egy picit màs szabalyok szerint jàtszott. Foleg ongolokat lott, es maganak adta a pontokat. Amikor bement a kapuba a labda mindig megkerdezte, hogy ki lotte be. Egy ideig hagytam, de aztàn gondoltam felvilagositom, hogy nem igy kell jatszani. Na, a focival kapcsolatban éreztem némi hiànyossàgot a szokincsemben. Megprobaltam egyszerubb szavakkal, de nem akarta megérteni, aztàn megkérdeztem néhàny kulcsszot Virginie-tol, es utana vegre megértette. Aztàn màr a normal szabalyok szerint jàtszottunk, leszàmitva, hogy àllandoan porgette a babukat,(lehet hogy arrol majd ma megprobalom leszoktatni:)  

Eddig ez volt a legjobb munka amiota itt vagyok. Nagyon édesek voltak a gyerekek, a kicsik puszit is adnak amikor mennek haza.

Az egyik gyerekért zàràs utàn negyed oràval ért oda az apja. Bocsànatot kért, és azzal magyaràzta, hogy a mobiljàn még nem àllitotta àt az oràjàt (tavasz ota).

Virginie programszervezoként (animatrice) is dolgozik a regionàlis kozosségi es szabadido kozpontban (La Pommeraye nevu kis vàrosban van, kb 15km-re St Florent-tol). Ma reggel a programszervezok (5-en voltak ott a 10-bol) nyito értekezlet vettem részt. Màrciusban lesz majd egy nagy ertekezletuk, arra keszulnek, ahol majd bemutatjak a mukodesuket az uj polgàrmesternek és még néhàny fontos embernek. Erdekes volt, bàr nem igazàn szoltam hozzà:)

Vigrinie szuleinel ebedeltunk, de csak az anyukaja, Simone, volt otthon. Virginie 2 gyerekére vigyazott délelott: egy 2,5 éves kisfiù és egy 5 honapos kislàny. Simone nagyon kedves volt, mutatott pàr képet Virginie eskuvojérol (2 hete volt kb), bemutatta az egész csalàdot a fényképeken. Bucsuzoul mondta, hogy beugorhatok hozzà màskor is.

Most a konyvtàrban vagyok, és vàrom hogy vege legyen az értekezletnek, amit Virginie tart az onkéntes konyvtàrosoknak (kisgyerekes anyukàk vagy nyugdijasok). Aztàn megyunk 20 gyerekért a suliba, majd àtvisszuk oket a szemben lévo napkozibe.

Ma végre elkezdtem a blogomat. Eddig a sajàt notebookomon irtam, mert ezen a francia billentyuzeten elég nehéz. Csomo billentyu màshol van, vagy nincs is. Szoval még mindig nem mukodik a wifim, de tegnap kerdeztem az anyukàt, hogy ismer-e valakit, aki tudna segiteni. Azt mondta, utàna néz. Remélem tényleg.

Még soha nem irtam blogot, csak gyerekkoromban pàrszor elkezdtem naplot irni, de mindig abbahagytam néhàny nap vagy hét utàn. Remélem itt kitartobb leszek.:)

Eredetileg ma délelott Angersba mentem volna, Marie Luce-szel kivinni Katit az àllomasra. Màr majdnem elindultam, amikor ML telefonalt, hogy mégse menjek, mert akkor nem leszek itthon amikor jon ertem Virginie, aki majd elvisz a konyvtàrba. Nem ertem, hogy erre tegnap miert nem gondoltak. De mindegy, legalabb lett egy szabad délelottom.

Este főztem rakott krumplit a családnak. Tejföl helyett sűrű creme fraiche-t használtam, kolbásznak pedig chorizo-t. Nagyon finom lett, azt mondták ízlett nekik. De szerintem tényleg, mert még Clément is kétszer szedett, pedig ő nagyon válogatós.